Szolgálati közlemény!

Őszi hírek

Kedves barátaim,

minden jel szerint egy újabb tartalmas év áll mögöttünk. A BlogRepublik zászlóshajójából, a Konteóblogból például igazi, polcra feltehető, lapozgatható, végigsimogatható és megszaglászható papírkönyv lett, mégpedig az egyik legrégebbi nem állami kiadók egyikének, a Göncölnek a jóvoltából. A 2013 októberében megjelent első kötetet 2014 májusában követte a második, majd 2016 decemberében a könyvesboltokba került a harmadik kötet, teljessé téve a trilógiát. Az idők szavára hallgatva (és az olvasók kérésének engedve) két könyv elektronikus formában is hozzáférhető, az első kötet itt, a második pedig itt. Mondjuk a két elektronikus kötetet összesen nem vették meg annyian, mint ahányan 24 óra alatt a Konteóblogra kattintanak, de viszonylagos öröm az ürömben, hogy kalózoldalakról viszont több ezren töltötték le tök ingyen. És akkor most meg is válaszoltam a gyakori kérdést: lesz-e ebook-verziója a Konteó3-nak. Hát nem, nem lesz :-)

És ha mindez nem lenne elég: a BlogRepublik másik blogja, a Tiborublog egyik sorozatára épülve (kémek és hírszerzők) ugyancsak könyv készült, Kémek krémje címmel, amiről például itt olvashattok. És nem, ebből se lesz e-könyv.

Blogportálunk fennállásának nyolc éve alatt keletkezett mintegy tizenkét millió (!) oldalletöltés és több tízezer komment bizonyítja, hogy 2012 januárjában jó döntést hoztunk, amikor szakítottunk a nagy blogszolgáltatókkal és a saját lábunkra álltunk. Ez nem következett volna be, ha ti nem tartotok ki mellettünk. Köszönjük az eddigi támogatásokat (ide tartoznak a könyvvásárlások is), amelyek nélkül a BlogRepublikot nem tudtam volna fenntartani és működtetni.

Sokan kérdezitek, hogy hogyan tovább. Nos, azt nem tudom megígérni, hogy változatlan lendülettel folytatom. Abból soha nem csináltam titkot, hogy a bloggerkedést pont addig fogom csinálni, amíg élvezem és amíg lesz rá időm. A Konteóblogot nyolc évig írtam és az az igazság, hogy néha azon kapom magam, hogy egy-egy poszt megírása már nem szerez akkora örömet, mint azelőtt. Ez nem jelenti azt, hogy bezár a bazár, csak azt, hogy erőltetni nem akarom; új poszt csak akkor lesz, ha ellenállhatatlan kedvem támad megírni. Ti ettől még természetesen kommentelhettek, az oldal nem szűnik meg, de mivel nekem meg is kell élnem valamiből (és ez nem a blogírás és nem is a könyvek kiadása, ez mára már egyértelműen kiderült), mással is kell foglalkoznom. Itteni blogjaim (beleértve a Konteóblogot is) tehát további értesítésig szünetelnek. Újdonság az is, hogy a Lusitania blogtól (az együtt töltött hét és fél év után) elbúcsúztunk, sok sikert kívánunk szerzőjének a továbbiakban, szakmai és magánéletét tekintve egyaránt.

Ha üzenni szeretnél, a bloggazdák elérhetősége itt, a nyitóoldal legalján a „Kapcsolat” linken elérhető.

Ha Facebook-felhasználó vagy, s még nem tetted volna meg, arra kérünk, hogy egy kattintással lájkold ezt az oldalt és/vagy az ottani oldalunkat, illetve a törzsolvasóknak létrehozott csoportot, ahová szabadon csatlakozhattok.

És még egy apróság: a BlogRepublik oldalain a regisztráció megszűnt. Az eddig regisztráltak tovább kommentelhetnek, de mivel az utóbbi időben az elmebetegek és a szélsőséges ámokfutók igencsak elszaporodtak, úgy döntöttem, hogy új tagokat nem fogadunk.

A szerkesztőség nevében további kellemes konteózást és ugyanilyen évet kíván:

tiboru

Friss

Konteó Vendégposzt: az NSU-komplexum, avagy a dönergyilkosság-rejtély

Régi olvasónk, déjvid egy rövid vitaposztot küldött, s a Konteóblog haladó hagyományainak megfelelő beszélgetésre invitálja a törzskommentelőket. Amint azt talán tudjátok, az új tagok regisztrációját már jó ideje felfüggesztettem, mert se időm, se energiám, se kedvem nincs a sajnos egyre szaporodó és ide nem illő, sz...

Katonatörténetek Könyvajánló és blogtalálkozó

2019. június negyedikén egy olyan kötet került a hazai könyvesboltokba, amire nem csak azért hívom fel a figyelmeteket, mert az egyik fejezetét én írtam, hanem azért is, mert tényleg hiánypótló. Tudom, most az lesz az érzésetek, hogy hazabeszélek (ez részben így is van persze), de ettől függetlenül vallom: ilyen még nem...

Csurtusék utaznak Utazás 1981, A teve

A 18 éves, minden jel szerint roppant öntudatos Csuri, teveháton, törökülésben, ahogy illik Szerintem én még nem láttam élő tevét ezelőtt, legfeljebb egyszer amikor gyerekkoromban a budapesti állatkertben jártam. Na de annak nem ültem a hátán, ami mégiscsak különbség! Ez a fantasztikusan innovatív szolgáltatás...

Gasztroutazások Találd ki mi ez a zöld?

2007.09.14.-i posztunk remake-je Én jól kitaláltam, hogy ezt a posztot egy találós kérdéssel kezdem, na de akkor a címben nem adhatom meg a választ… Úgyhogy kénytelen leszel megpróbálni kitalálni, vagy tovább olvasni.Ravasz, mi?? :) A kérdésem, hogy mi az, amit itt fentebb látsz?Nem megy? Na jó, segítek...

Tiborublog Relikviák 3.0 – Litvánia

Bevallom, túl sok közöm nem volt a litván rendőrséghez, de mivel itt is lapul egy-két személyes történet, úgy döntöttem, hogy ezzel az országgal folytatom a relikviás sorozatot. Persze dolgoztunk velük is, ráadásul nagyon eredményes munkák voltak (ha jól emlékszem három, illetve kettő és fél), de ez pont az a terület,...

Hírsarok Uniós csemege

Tényleg távol áll tőlem a szándék, hogy énblogot csináljak a Hírsarokból, de a nagysikerű galambos történet után megint van egy saját sztorim, amely – ahogy mondani szokás – nyilvánosság után kiált. Nem szeretnék lovat adni az EU-ellenesek alá, de attól tartok, az alább részletezendő rövid história alkalma...

Ráérünk Befektetés, Fogyasztás, Spekuláció

A Professzor egyik facebook-os posztjánál (a férfiak luxusfogyasztási szokásairól) felmerült, hogy például drága órákat vagy autókat befektetési céllal is lehet/érdemes venni. Ez egy nagyon érdekes téma, ugyanis talán mindennél jobban demonstrálja azt a zavart, ami a magyar fejekben uralkodik a pénzügy és a közgazdaságt...

Temesvárblog A Sári néni

Temesváriak generációi voltak törzsvendégei az erzsébetvárosi Romulus és Odobescu (egykori nevükön: Hattyú és Holló) utcák kereszteződésében található Intim étteremnek, majd sörözőnek, amit mindenki (a románok is) informálisan „Sári néni”-nek nevezett. Ami engem illet, talán az átlagnál is többet jártam oda, m...