Szolgálati közlemény!

Őszi hírek

Kedves barátaim,

minden jel szerint egy újabb tartalmas év áll mögöttünk. A BlogRepublik zászlóshajójából, a Konteóblogból például igazi, polcra feltehető, lapozgatható, végigsimogatható és megszaglászható papírkönyv lett, mégpedig az egyik legrégebbi nem állami kiadók egyikének, a Göncölnek a jóvoltából. A 2013 októberében megjelent első kötetet 2014 májusában követte a második, majd 2016 decemberében a könyvesboltokba került a harmadik kötet, teljessé téve a trilógiát. Az idők szavára hallgatva (és az olvasók kérésének engedve) két könyv elektronikus formában is hozzáférhető, az első kötet itt, a második pedig itt. Mondjuk a két elektronikus kötetet összesen nem vették meg annyian, mint ahányan 24 óra alatt a Konteóblogra kattintanak, de viszonylagos öröm az ürömben, hogy kalózoldalakról viszont több ezren töltötték le tök ingyen (amivel nekem nincs különösebb bajom).

És ha mindez nem lenne elég: a BlogRepublik másik blogja, a Tiborublog egyik sorozatára épülve (kémek és hírszerzők) ugyancsak könyv készült, Kémek krémje címmel, amiről például itt olvashattok.

Blogportálunk fennállásának kilenc éve alatt keletkezett mintegy tizenkét millió (!) oldalletöltés és több tízezer komment bizonyítja, hogy 2012 januárjában jó döntést hoztunk, amikor szakítottunk a nagy blogszolgáltatókkal és a saját lábunkra álltunk. Ez nem következett volna be, ha ti nem tartotok ki mellettünk. Köszönjük az eddigi támogatásokat (ide tartoznak a könyvvásárlások is), amelyek nélkül a BlogRepublikot nem tudtam volna fenntartani és működtetni.

Sokan kérdezitek, hogy hogyan tovább. Nos, azt nem tudom megígérni, hogy változatlan lendülettel folytatom. Abból soha nem csináltam titkot, hogy a bloggerkedést pont addig fogom csinálni, amíg élvezem és amíg lesz rá időm. A Konteóblogot nyolc évig írtam és az az igazság, hogy néha azon kapom magam, hogy egy-egy poszt megírása már nem szerez akkora örömet, mint azelőtt. Ez nem jelenti azt, hogy bezár a bazár, csak azt, hogy erőltetni nem akarom; új poszt csak akkor lesz, ha ellenállhatatlan kedvem támad megírni. Ti ettől még természetesen kommentelhettek, az oldal nem szűnik meg, de mivel nekem meg is kell élnem valamiből (és ez nem a blogírás és nem is a könyvek kiadása, ez mára már egyértelműen kiderült), mással is kell foglalkoznom. Itteni blogjaim (beleértve a Konteóblogot is) tehát további értesítésig szünetelnek. Újdonság az is, hogy a Lusitania blogtól (az együtt töltött hét és fél év után) elbúcsúztunk, sok sikert kívánunk szerzőjének a továbbiakban, szakmai és magánéletét tekintve egyaránt.

Ha üzenni szeretnél, a bloggazdák elérhetősége itt, a nyitóoldal legalján a „Kapcsolat” linken elérhető.

Ha Facebook-felhasználó vagy, s még nem tetted volna meg, arra kérünk, hogy egy kattintással lájkold ezt az oldalt és/vagy az ottani oldalunkat, illetve a törzsolvasóknak létrehozott csoportot, ahová szabadon csatlakozhattok.

És még egy apróság: a BlogRepublik oldalain a regisztráció megszűnt. Az eddig regisztráltak tovább kommentelhetnek, de mivel az utóbbi időben az elmebetegek és a szélsőséges ámokfutók igencsak elszaporodtak, úgy döntöttem, hogy új tagokat nem fogadunk.

A szerkesztőség nevében további kellemes konteózást és ugyanilyen évet kíván:

tiboru

Friss

Konteó Rendőri brutalitás elleni megmozdulások

Déjvid kolléga azt kérte/javasolta, hogy az USA-n és Nyugat-Európán végigsöprő, rendőrellenes tüntetéssorozat kapjon egy vitaposztot. Kinek használ, valóban spontán megmozdulások-e ezek, vagy egy centrális erőtérből mozgatott, jól koreografált és megtervezett destruktív műveletegyüttesről van szó, aminek a célja̷...

Tiborublog Relikviák 3.0 – Litvánia

Bevallom, túl sok közöm nem volt a litván rendőrséghez, de mivel itt is lapul egy-két személyes történet, úgy döntöttem, hogy ezzel az országgal folytatom a relikviás sorozatot. Persze dolgoztunk velük is, ráadásul nagyon eredményes munkák voltak (ha jól emlékszem három, illetve kettő és fél), de ez pont az a terület,...

Katonatörténetek Könyvajánló és blogtalálkozó

2019. június negyedikén egy olyan kötet került a hazai könyvesboltokba, amire nem csak azért hívom fel a figyelmeteket, mert az egyik fejezetét én írtam, hanem azért is, mert tényleg hiánypótló. Tudom, most az lesz az érzésetek, hogy hazabeszélek (ez részben így is van persze), de ettől függetlenül vallom: ilyen még nem...

Csurtusék utaznak Utazás 1981, A teve

A 18 éves, minden jel szerint roppant öntudatos Csuri, teveháton, törökülésben, ahogy illik Szerintem én még nem láttam élő tevét ezelőtt, legfeljebb egyszer amikor gyerekkoromban a budapesti állatkertben jártam. Na de annak nem ültem a hátán, ami mégiscsak különbség! Ez a fantasztikusan innovatív szolgáltatás...

Gasztroutazások Találd ki mi ez a zöld?

2007.09.14.-i posztunk remake-je Én jól kitaláltam, hogy ezt a posztot egy találós kérdéssel kezdem, na de akkor a címben nem adhatom meg a választ… Úgyhogy kénytelen leszel megpróbálni kitalálni, vagy tovább olvasni.Ravasz, mi?? :) A kérdésem, hogy mi az, amit itt fentebb látsz?Nem megy? Na jó, segítek...

Hírsarok Uniós csemege

Tényleg távol áll tőlem a szándék, hogy énblogot csináljak a Hírsarokból, de a nagysikerű galambos történet után megint van egy saját sztorim, amely – ahogy mondani szokás – nyilvánosság után kiált. Nem szeretnék lovat adni az EU-ellenesek alá, de attól tartok, az alább részletezendő rövid história alkalma...

Ráérünk Befektetés, Fogyasztás, Spekuláció

A Professzor egyik facebook-os posztjánál (a férfiak luxusfogyasztási szokásairól) felmerült, hogy például drága órákat vagy autókat befektetési céllal is lehet/érdemes venni. Ez egy nagyon érdekes téma, ugyanis talán mindennél jobban demonstrálja azt a zavart, ami a magyar fejekben uralkodik a pénzügy és a közgazdaságt...

Temesvárblog A Sári néni

Temesváriak generációi voltak törzsvendégei az erzsébetvárosi Romulus és Odobescu (egykori nevükön: Hattyú és Holló) utcák kereszteződésében található Intim étteremnek, majd sörözőnek, amit mindenki (a románok is) informálisan „Sári néni”-nek nevezett. Ami engem illet, talán az átlagnál is többet jártam oda, m...