Szolgálati közlemény!

Téli hírek

Kedves barátaim,

minden jel szerint egy újabb tartalmas év áll mögöttünk (és reméljük, előttünk is). A BlogRepublik zászlóshajójából, a Konteóblogból például igazi, polcra feltehető, lapozgatható, végigsimogatható és megszaglászható papírkönyv lett, mégpedig az egyik legrégebbi nem állami kiadók egyikének, a Göncölnek a jóvoltából. A 2013 októberében megjelent első kötetet 2014 májusában követte a második, majd 2016 decemberében a könyvesboltokba került a harmadik kötet, teljessé téve a trilógiát. Az idők szavára hallgatva (és az olvasók kérésének engedve) két könyv elektronikus formában is hozzáférhető, az első kötet itt, a második pedig itt.

És ha mindez nem lenne elég: a BlogRepublik másik blogja, a Tiborublog egyik sorozatára épülve (kémek és hírszerzők) ugyancsak könyv készült, Kémek krémje címmel, amiről például itt olvashattok.

Blogportálunk fennállásának öt éve alatt keletkezett több, mint tízmillió (!) oldalletöltés és több tízezer komment bizonyítja, hogy 2012 januárjában jó döntést hoztunk, amikor szakítottunk a nagy blogszolgáltatókkal és a saját lábunkra álltunk. Ez nem következett volna be, ha ti nem tartotok ki mellettünk. Köszönjük az eddigi támogatásokat, amelyek nélkül a BlogRepublik nem létezne, s előre is köszönjük a jövőbeli hozzájárulásokat (például a könyvek megvásárlását), amelyek lehetővé teszik majd a további fejlesztéseket, illetve a fennmaradást!

Ha a továbbiakban is úgy gondolod, hogy a (kétségkívül fontos erkölcsi támogatáson túl) anyagilag is hozzá tudsz járulni az újabb változásokkal együtt járó kiadásaink mérsékléséhez, tisztelettel ismét a figyelmedbe ajánljuk az itt, az oldal legalján található Flattr és PayPal gombokat. Minden adománynak örülni fogunk, márpedig ha egy bloggazda örül, annak az olvasók is a hasznát látják az újabb minőségi posztok formájában.

Ha üzenni szeretnél, a bloggazdák elérhetősége itt, a nyitóoldal legalján a „Kapcsolat” linken elérhető.

Ha Facebook-felhasználó vagy, s még nem tetted volna meg, arra kérünk, hogy egy kattintással lájkold ezt az oldalt (és/vagy az ottani oldalunkat), hadd lássák a potenciális hirdetők, hogy sokan vagyunk! Jelenleg több, mint 4000 regisztrált felhasználónk van, de csak pár tucatnyian szoktak rendszeresen kommentelni. Ezt az arányt is szeretnénk javítani, amihez – ha időtökbe belefér – ugyancsak az aktivitásotokat kérjük.

A szerkesztőség nevében kellemes telet és boldog ünnepeket kíván:

tiboru

Friss

Ráérünk Kár a gőzért, avagy szaggatott gondolatok a PISA tesztről

A varázsló áll a bambusznádból és falevelekből összerótt repülő mellett. A repülő pont úgy néz ki, mint a repülő, amelyiken John érkezett. John, aki egyszer majd újra eljön. A varázsló brummog, durrog. Jó hallású ember, simán tudja utánozni egy Pratt and Whitney Double Wasp csillagmotor hangját. Csak nem érti mitől ...

Hírsarok Uniós csemege

Tényleg távol áll tőlem a szándék, hogy énblogot csináljak a Hírsarokból, de a nagysikerű galambos történet után megint van egy saját sztorim, amely – ahogy mondani szokás – nyilvánosság után kiált. Nem szeretnék lovat adni az EU-ellenesek alá, de attól tartok, az alább részletezendő rövid história alkalma...

Konteó Rejtvényjáték – 3. forduló

Akik játszanak, azok tudják, hogy ez itt alul micsoda és azt is, hogy mi ezzel a teendő. Ennél a posztnál egyelőre nem lehet kommentelni, pardőz, majd a megfejtések beérkezése után (ápdét: már lehet kommentelni is!). Aki be akar szállni, még nem késő, de előtte olvassa el a rejtvényverseny általános tájékoztatóját. És...

Katonatörténetek 534. – Debrecen 5.0

Antikati kolléga folytatja debreceni emlékeit, ma például az úgynevezett kommendánsfogdával. Megérkezés után rövid eligazítás. Leváltjuk az õröket, majd az ügyeletvezetõ zászlós ismerteti a szolgálati rendet. Két õr van: egy a bejáratnál belül, egy a sorállomány fogdáinak folyosóján. A sorállományú folyosó tök...

Tiborublog Relikviák 3.0 – Litvánia

Bevallom, túl sok közöm nem volt a litván rendőrséghez, de mivel itt is lapul egy-két személyes történet, úgy döntöttem, hogy ezzel az országgal folytatom a relikviás sorozatot. Persze dolgoztunk velük is, ráadásul nagyon eredményes munkák voltak (ha jól emlékszem három, illetve kettő és fél), de ez pont az a terület,...

Temesvárblog A Sári néni

Temesváriak generációi voltak törzsvendégei az erzsébetvárosi Romulus és Odobescu (egykori nevükön: Hattyú és Holló) utcák kereszteződésében található Intim étteremnek, majd sörözőnek, amit mindenki (a románok is) informálisan „Sári néni”-nek nevezett. Ami engem illet, talán az átlagnál is többet jártam oda, m...

Gasztroutazások A Kentucky-csirke

Amikor három héttel ezelőtt az Indexen megjelent ez a rövid írás (mert ugye cikknek azért nem nevezném), borítékolható volt, hogy tízezrek fognak a legközelebbi élelmiszerboltba rohanni azokért az összetevőkért, amelyek egy átlagos magyar konyhában nem lelhetők fel, majd egy-két tucat csirkeszárnyat, esetleg combot beszere...

Csurtusék utaznak Baszkföldi bázisunk: Tolosa

Mikor Té előjött az ötlettel, hogy lőjjük be Baszkföldet, mint úticélt, én – jó szokásom szerint – nekiestem a térképeknek. Egy előző posztból láthattátok, hogy az egész nem olyan nagy terület, így logikusnak látszott kijelölni egy bázist, ahol alszunk, és majd onnan mászkálunk fel s alá. Erre a célra To...

Lusitania Inês Pereira két férje

Legutóbb Gil Vicente (1456?-1536?) mesterről írtam, és megígértem, hogy a műveiről is mesélni fogok: itt van mindjárt a kedvencem, mégpedig Inês Pereira komédiája, amelyből nemsokára egy kis műfordítás-részlet is megjelenik majd az Irodalmi Jelenben. Miért is a kedvencem ez az 1523-ban íródott kis opusz? Egyrészt, mert a...